A kedvező természeti adottságok következtében már az őskorban megjelent az ember a tájon. Ezt bizonyítják az ásatások során előkerült kezdetleges eszközök, fegyverek.

Az őskőkor és újkőkor embere részben a hegység barlangjaiban (Mackó-barlang, Pilisszántói kőfülke), részben földbevájt, veremszerű kunyhókban lakott.

Az utóbbiak főleg a Duna partján létesültek. A vadászt, halászat és gyűjtögetés mellett az újkőkorban már kezdetleges földműveléssel és háziállat-tartással is foglalkoztak, ismerték az agyagedény készítését.
A rézkorban tovább fejlődött a földművelés és az állattenyésztés. A Budakalászon folyó ásatások során került napvilágra Közép-Európa legnagyobb rézkori temetője. Az egyik lelet tanúsága szerint ebben a korban már ismerték a kocsit. A bronzkorból előkerült kezdetleges lószerszámok arra engednek következtetni, hogy sikerült megszelídíteni és munkára fogni a lovat. Ez lehetővé tette a közlekedés és ezzel együtt a cserekereskedelem kialakulását.

A Fekete-tenger északi részéről származó szkíták megjelenésétől számítják a vaskorszak kezdetét. A szkítákat a Franciaország területéről kelet felé vándorló kelták váltották fel. Kisebb falusias jellegű településekben éltek. Gazdasági életük fejlett volt, ismerték a kézművességet, a fémművességet, agyagedényeiket korongon formálták meg. Rómával kereskedelmi kapcsolatban álltak. A Dera torkolatánál végzett ásatásokból a használati eszközök és fegyverek további fejlődése derül ki.

Vidékünkön időszámításunk első századában jelennek meg a római hódítók. A mai Dunántúl Pannónia néven római provincia lett, melynek katonai központja Aquincum volt.

A Duna jelentette ebben az időben a birodalom keleti határát, amelynek barbár támadásokkal szembeni védelmére katonai táborokból és kisebb őrtornyokból álló erődrendszert építettek (limes). Ezeknek a maradványai ma is több helyen láthatók.

A népvándorlás során gótok, gepidák, longobárdok, hunok, avarok jártak a tájon, s közülük néhányan hosszabb-rövidebb időre le is telepedtek. Leghosszabb ideig – több mint 200 éven át – az avarok uralkodása tartott. Uralmuk – frankok általi – megtörése után maradványaik részben a Dunántúlra behatoló szláv törzsekbe, részben a IX. század vége felé megjelenő honfoglaló magyar törzsekbe olvadtak be.

A pusztai életmódhoz szokott lovas nomád magyar nép kezdetben elkerülte az erdős hegységet és jobbára a legelőkben gazdag Duna-parti részeken telepedett le. Géza Szent István király fejedelem az ország székhelyéül Esztergomot választotta. István király uralkodása alatt a városnak már európai híre volt. Képzett szakemberek telepedtek le a környéken, így fejlődésnek indulhatott a kézművesség, fémművesség és a mezőgazdaság.

A tatárjárás nem kímélte meg ezt a vidéket sem. A lakosság zömének sikerült ugyan elmenekülnie, de falvaikat a tatárok felgyújtották. A tatárok kivonulása után Esztergom az ország fővárosa maradt a XIV.sz. elejéig, Visegrád pedig királyi székhely lett. Ismét elkezdődött a békés építőmunka. Mátyás király helyreállította a királyi várat, s a Duna partján megkezdték a királyi palota építését. A mohácsi csatavesztés után óriási szenvedés következett a vidék lakóira. A korábbi építőmunkának szinte minden értéke megsemmisült. A lakosság részben elmenekült, részben rabságba került. Falvaik a törökdúlás áldozataivá váltak. A törökökkel folytatott harcok során Esztergom ostrománál vesztette életét Balasi Bálint, a kor kiváló költője 1594-ben. A török kiűzése után részben magyar, részben pedig német és szlovák lakosságot telepítettek az elnéptelenedett vidékre, akik megkezdték a falvak újjáépítését.

A Rákóczi-szabadságharc során a fejedelem 1706. szeptemberében seregeivel elfoglalta az esztergomi várat, amely azonban a szabadságharc leverése után újra a császáriak kezébe került.

Az 1848-as szabadságharcból Klapka György győztes párkányi csatája került be a történelembe. A bukás után Perczel Mórnak Szentendre nyújtott egy időre menedéket.

A kiegyezés után viszonylagos gazdasági fejlődés, ipar, bányászat, közlekedés, erdőgazdálkodás és mezőgazdaság indult meg e tájon, amit azonban a két világháború megszakított.